Egomkultur

Művelődési Ház - Esztergom, Imaház utca 2/a - tel.: 33/313888, 33/501175, e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

XX. EFB. megnyitójának szövege

A XX. Esztergomi Fotográfiai Biennálé „Megfoghatatlan” c. pályázati kiállítását 2016. szeptember 2-án a Magyar Nemzeti Galéria Rondella Galériájában Balla András Balogh Rudolf díjas fotográfus nyitotta meg:

Megfoghatatlan, felfoghatatlan, elképzelhetetlen, titokzatos, sejtelmes, rejtel-mes, hihetetlen, meghökkentő, relatív, különös.......
Hét éves unokám a sztrádán robogó autóban félálmában éjjel kettőkor kérdezte: Apu, de ki irányítja az ember agyát?    /Zárójelben Ady sorok: Miért is tettem? Hiszen én ide nem kellettem.../
Gyermekként minket még az érdekelt, hogyan lesz két borsónyi mag egyikéből egyéves, arasznyi gyönge kis növényke, a másikából toronymagas többszáz-éves faóriás. Hogyan működik a hangya, a dongó? Hogyan s mitől, kinek s minek az irányításával, miféle ösztönből-erőből repüli át az óceánt s a tengereket Kaliforniától Rodosz szigetéig az a kis narancsszínű lepke? Mert ez is megfoghatatlan. Titokzatos.

Vajon  miért mondta a fiát oktatva a jólelkű bokszoló - hogy jobb adni, mint kapni? Hogyan lett ebből a praktikus tanácsból naponta többször hallható szépelgő, könnyeztető közhely? Megfoghatatlan.
N. Bohr dán atomtudós vendégei ajtaja fölött szerencsepatkót látván elképedve érdeklődtek,- de Bohr úr, Ön hisz a babonákban? Dehogyis hiszek! De úgy mondják, hogy azoknak is szerencsét hoz, akik nem hisznek benne! Nos, hát mi is, hányféle  is és milyen mélyen bennünk lévő a bármiféle jónak vagy rossznak megítélt hit? Titokzatos, rejtelmes.
Nyelvem határai a világom határai. Az elgondolhatóság határa egybeesik a tényeket leképező nyelv határaival. Ludwig Wittgenstein szavai fokozottan érvényesek képes, sőt sokjelképes nyelvünkre, mely oly sok mindenre KÉPES. Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta! Miről is van itt szó? Ha minden szavát értjük is, összességében mást jelent.Mást sugall! Hogyan fordíthatók le e sorok más nyelvekre:  A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok. Azt hittem, képeink könnyedén megértetik magukat a más nyelven gondolkodókkal. Nagyon meglepett Kimmo Lehtonen úr, a Finn Kreatív Fotográfiai Központ igazgatója a mondataival. " Ludwig Wittgensteint kissé elferdítve így lehetne most idézni: Amiről nem lehet beszélni - azt le kell fényképezni. Nagy ívekben nézve a fényképhez hozzátartozik a benne élő mágia is. A magyar fotótörténetről eleget tudok ahhoz,  hogy felismerjem a kiállításban a magyar fotó hagyományát. Finnként nem tudom ezeket a képeket teljesen megfejteni. Tudom, hogy van bennük sok minden, ami számomra észrevétlen marad. Az univerzális témák kezet ráznak a gyökerekkel és a tradíciókkal. Ilyen szempontból a kiállítás számomra kifejezetten magyar. A lelkemben érzem a jelenlétet, a nyelvem szavakat próbál formálni, de sikertelenül - pont olyasvalami ez, amit le kell fényképezni. Egy ismert idézettel gratulálok: Nem elég a tehetség - magyarnak is kell lenni." (Műcsarnok, 2016.tavaszán a Képek és pixelek tárlaton.)
Balogh András festőművész professzorom mondta: Nem azért születtünk. hogy összegyűjtsük a világ szépségeit, hanem, hogy új szépségeket helyezzünk el benne.
Kiállításunkon figyelmükbe ajánlom Csoóri Sándor itt is érvényes szavait, aki, - az érzékelhető és a költői világ sokszínű, rejtelmes kapcsolatára hívja fel az Ady versek olvasóinak figyelmét " a Valóság, ha teljes is, mindenkor kevesebb, mint a szimbolikus látásmód teljessége. A valóság mindig csak önmaga, ezzel szemben a jelképes dolgok tartalma, jelentése mindenkor megkétszerezi önmagát: azt is átéljük, amit látunk belőle s azt is, amit gondolunk róla."
1789 előtt hat évvel egy őszi napon az első ember csaknem egy órát repült léggömbbel s egy faluba érve a nép szétverte az ördögi szerkezetet. Emberünk megúszta, mert  rémületében azt mondta, elragadta  a szörny. Megfoghatatlan, hogy nem ez az ismert, a közismert dátum, hanem egy  Európa sorsára és további jövőjére nézve is  meglehetősen egyoldalúan beállított, hat évvel későbbi, kétséges hitelű esemény.
Szakemberek szerint jó és rossz döntéseinkben meghatározó szerepe van érzelmeinknek és csak nagyon csekély, tettünket utólag magunknak csak magyarázni próbáló rész az észé, a racionalitásé.
Léván, a fotónapokon mesélte  szentesi barátom: a kicsi kislány pipiskedve elérte a nagyszülők  asztalán hagyott, néhány perce még a család által nézegetett esküvői képet. Kézbevéve  nézegette, majd kezével jobbról balra  gyors simító mozdulatokat tett. Majd ismételte. Semmi.  Nem működik! szaladt ríva szüleihez. Életében most látott először igazi, - nem virtuális képet s ez erősen összezavarta. Számomra ez is hihetetlen, elképzelhetetlen példa a KÉP-ről, a valóságról, a valóságnak hitt látványról, hiszen a számunkra érzékelhető világ csak egy nagyon is csalóka relatív tudás. Amit  szabad szemmel láthatunk az égbolton csaknem 5-10 ezer éve, az szinte jelenidejű a szuper-távcsöveken látható világhoz képest. Hiszen ott már nem a valóságot látjuk, hanem a régmúltat, annak mostanra ideérkezett, tíz és százezer, millió évek alatt ideérkező-megérkezett képeit, amit látunk, az egy valós látvány, egy virtuális kép műszereken megjelenő  valósnak hitt képe. Egyébként remélem, mind térben, mind időben több tízmilliósak azok a nagyságrendek, melyek  az értelmesen is  élhető bolygókat és lakóikat távoltartják egymástól  s uralmi szándékaiktól. Őrültség az, hogy beleordítjuk az űrbe, itt vagyunk, van mindenünk, vegyétek el,vigyétek el magatoknak. A kiállításról nagyon hiányolom az általam nagyon kedvelt  megszállott fotósokat, akik csillagködeik, Tejútjaik fotózására egy jó képért akár a világ végére is elutaznak.
Néhány szót kapjon az eltelt negyven év is. Az STB csoport  - Sipeki Gyula, Tamási Péter, Balla András -1976.februárjában megszervezte az FMK falain kívüli első nyílvános FMK tárlatot az esztergomi várban, s itt határoztuk el pesti barátaink biztatására az EFB megrendezését. Rengetegen mondták, hogy nincs itt és pláne MOST  ennek realitása, de Máté Péter dalából idézve cselekedtünk. "Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld....." Tény, hogy 13 III/III-mas általunk név szerint ismert besúgó foglalkozott az EFB-vel és társrendezvényeivel, hiszen oly idők járták. amit a Beatrice így fogalmazott meg: Jól gondold meg, hogy mit gondolsz ! S a népmese vége is módosult némileg: Aki nem hiszi, annak utánajártak. Jelentőink között ún. barátaink is voltak,  - klubszínpados ripacs, írók, költők, képzőművészek, neves fotográfus, közönségszervező stb. stb. Hárítottuk a veszélyesség tudatosulását, jól akartuk érezni és jól is éreztük magunkat, viccelődtünk azzal is, amivel nem szabad, ugye Balla elvtárs. Sipeki felcipelt hozzám egy méteres, mondása szerint rubin lézerágyút, amivel késő esténként jól szórakoztunk a tér felé, de volt hogy a munkásőrség felé is, ahol is 40 m-re éppen csoportos fegyvertisztogatás fennforgása volt ,  a kis bordó pontocska ott ugrált a pisztolyok között amitől óriási ordibálás és készenlét lett s mi a görcsös nevetéstől nem vettük észre időben, hogy leszállt a köd s  ablakunktól a fegyverekig nyílegyenes forradalmi vörös csík jelent meg a térben. A továbbiakat a képzeletükre bízom. Édesapám mondta, a humor olyan, mint a mag, bárhová is esik, ki akar kelni.
Az ötvenes években a szarvasi arborétumba rengeteg magküldemény érkezett, óriásiak is, gyanús volt persze, kérdezték, mi van bennük, mondta,  -természetesen  egy igen fontos biológiai kódolt üzenet, mire szétfűrészelték a magot.
Főleg a fiataloknak mondom, azért felnőttnek lenni nem volt olyan nagyon vidám, gyereknek lenni meg mindig jó. Ráadásul közelről láttam Rákosi pajtást is két pillantásnyira. Ugyanazokról a dolgokról legalább két ellentétes véleményt hallottunk az életben, iskolában és otthon, pl. hogy a felszabadítók mennyire szerették a gyerekeket. Főleg a lányokat. Sokakat megríkatott és megrokkantott ez a szeretet. Érdemes Sára filmeket nézni e témában. Végül  Hrabal néhány sora a Házimurik könyvéből...."kidöntötték a kerítést, ahogy megszokták, egész ágakat törtek le a fáról és azokról ették a cseresznyét,..ették és nevettek.....és kijött a tulajdonos, egy festőművész, kétágú létrát hozott...és elmesélte oroszul, mennyi munkájába került.... s ők megígérték, gazdagon megjutalmazzák...két hét múlva jött a katona s kezébe nyomott valamit, ami újságpapírba volt csomagolva, a katona nevetett és elügetett. És a festő a napsütésben szétnyitotta az újságpapírt, hát véres fülek voltak benn, és a fülekben brilliáns fülbevalók, kis női fülek, egy egész ékszergyűjtemény, mert azokból a fülekből hat db volt a papírban."..131.-132.old.

A kiállításhoz türelmes képnézést kívánok két költő ideillő  gondolataival:
Szepesi Attila: "A verset nem megérteni kell, hanem elmerülni a csodájában"
Papp Zolán: "Szerezzen nekünk ezernyi örömöt a megfejthetetlen titkok gyönyörűsége!"
Az EFB-nek valamint új vezetésének és Kovács Melinda művészeti vezetőnek további negyven év sikereit kívánom!
Nyitva van az aranykapu…
Balla András

 

Ön itt van: Nyitólap Tagjaink Fotográfiai Biennálé XX. EFB. megnyitójának szövege