A zsinagóga épületének története - A Művelődés Háza

Esztergomi zsinagóga

Esztergom egyetlen zsinagógája a második világháború óta nem eredeti funkcióját tölti be. Sokáig a Technika Háza működött a műemlék épületben, 2006-ban pedig az önkormányzat vette meg. Azóta kulturális intézmények költöztek oda, rendszeres konferencia helyszín.

Történet

A városban az Árpád-kor óta folyamatosan nagyszámú zsidó közösség élt. Az okleveles források már 1050-ben egy esztergomi zsinagógáról szólnak. Ezt igazolja, hogy két, Oroszországból a városba érkező regensburgi zsidó kereskedő a zsinagóga előtt találkozott hittársaival. A reformkorban Esztergom befogadott zsidó kereskedőket, iparosokat, akik templomot emeltek maguknak, majd a mai zsinagóga helyén – a volt Szenttamás község területén – 1858-ban egy újabb imaházat. Kereken harminc évvel később Lechner Ödön építész egy munkatársát, Baumhorn Lipótot bízták meg egy új zsinagóga megtervezésével. Baumhornnak ez volt az első önálló műve. A zsinagógát a késő romantika jegyében tervezte, eredetileg egyszintesre. Csak karzat volt benne a nők számára. 1888-ban Weisz Ignác esztergomi és Lőw Immánuel szegedi rabbi avatta fel. A második világháborúig rendeltetésszerűen használta a városi és a környékbeli zsidóság. A világháborúban zsinagóga bombatalálatot kapott, és erősen megrongálódott. A zsidóság nagy részét – mintegy ötszáz főt – elhurcolták, azóta sincs számottevő közösségük a városban. Azóta az épület eredeti rendeltetésére már csak az Imaház utca név emlékeztet.

Az egykori esztergomi zsinagóga épülete — Az épület a Technika Háza időszakában.

Az addig üresen álló, funkcióját vesztett épületet 1964-ben az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) városban alakuló szervezete kapta meg. Ekkor kezdődtek meg az első jelentősebb felújítások. A teret vasbeton födémmel osztották meg, elbontva a női karzatot és a berendezést. 1980–1981-ben a Technika Házát alakították ki benne, amely 2006-ig konferencia-központként üzemelt. Az elkövetkező években a szervezet folyamatosan felújította, és teljesen átalakította, hogy konferenciák, előadások megrendezésére alkalmas legyen. Előadótermeket, tolmácsfülkéket, fogadásokra alkalmas szobákat alakított ki, bevezették a távfűtést. 1996-ban felújították a tetőt és a kupola héjazatát. Ennek megfelelően több rangos esemény zajlott az egykori zsidótemplom falai között. Gyakran tartották itt politikusok előadásaikat körútjaik során. 2006-ban a városi önkormányzat 70 millió forintért megvette a Technika Házát. Ez után rövid ideig itt működött az Ister-Granum Eurorégió irodája, ami 2008-ban a Bottyán János utcai megyeháza épületbe költözött.

Leírása

A kétszintes műemlék zsinagóga 1216 négyzetméteres. A homlokzat két oldalán, egy-egy hasáb alakú, torony jellegű épületrészt áll. Ezeket hármas ívű, árkádos előcsarnok köti össze. Az emeleten található a konferenciaterem a tolmácsfülkékkel. Ide még az eredeti 1888-as márványlépcső vezet fel.

Baumhorn Lipót portréja — Baumhorn Lipót

Baumhorn Lipót, a tervező

Baumhorn Lipót (Kisbér, 1860. december 28. – Budapest, 1932. július 8.) magyarországi zsidó építész. Művei közül kiemelkednek az általa nagy számban tervezett, országszerte megépített zsinagógák. Épületein a késő eklektika és szecesszió stílusok formajegyei és törekvései egyszerre megfigyelhetőek. A nagy (kupolás) terek szecessziós jellegű megoldásában egyedülálló és szinte iskolát teremtő módon járt el. Tervezői munkássága nem kizárólag zsinagógák tervezésére terjedt ki: takarékpénztárai, iskolái, lakóépületei, palotái szintén kiemelkedő jelentőséggel bírnak.

Jelentős épületei

Mártíremlékmű és emléktábla

Az épület előtti Mártíremlékmű Martsa István tervei alapján készült. Az eredeti 2,5 méteres bronz alkotás a mauthauseni emlékműpályázatra készült, és az auschwitzi lágermúzeum magyar barakkjába került. A mai szobrot 1985-ben állították. Talapzata vasúti talpfákból rakott máglya. Az épület falán egy emléktábla emlékezik meg az elhurcoltakról.

Martsa István a mauthauseni magyar emlékmű pályázatára készítette a megrázó alkotás 2,5 m magas eredetijét, amely végül Auschwitzben, a haláltábor magyar kiállításához kapcsolódóan került felállításra, 1965-ben. (Mauthausenbe végül Makrisz Agamemnon alkotása került.)

Ezt a kicsinyített méretű változatot később állították, már az alkotó halála után, ezért a szobrot Czuczai József munkálta meg.

A szobor – utalva a deportáltak vagonban szállítására – vasúti talpfákból készült, máglyát jelképező talapzatra került. Az egykori zsinagóga előtt került felállításra, kicsiny parkban. A második világháború után felekezetét vesztett, üresen maradt, bombatalálatot kapott épületben a helyreállítást, átalakítást követően jó darabig a Technika Háza üzemelt. Néhány éve az önkormányzat tulajdona, felújítását, átépítését követően különböző kultúrintézmények odaköltöztetését tervezik. (A felújítás tervei fellelhetők az interneten. Sajnos évtizedekkel korábban az épületet jelentősen átalakították, sok értéke elpusztult.)

Az elhurcoltakra az épület falán egy 1995-ben állított emléktábla emlékezik.